Történetem

A jelenkor gyermekivel való törődés a társadalmunk jövőjébe való fektetést jelenti számomra. Az aktuális társadalmi trendeket nézve, úgy hiszem, hogy minden hasonló kezdeményezésnek -mint amilyen a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány és amit az ilyen kampányok képviselnek – helye van. Ha a maratoni táv minden egyes megtett kilométerével 2500 forintot (kb. egy ebéd összege) sikerül támogatásként összegyűjteni, akkor én is úgy fogom érezni, hogy tettem valamit az ügy érdekében. Pláne, hogy a hosszútávfutást a hobbisportolóként egy ponton túl elég önző dolognak tartom. A mostani maratonnal életem eddigi legnagyobb fizikai kihívására készülök. Amikor belevágtam, nem gondoltam volna, hogy a célhoz vezető úton havi 30-40 órát fogok elkülöníteni az életemből erre majdnem féléven keresztül. Ezt az időt és az alatta felhasznált energiát részben a családomtól veszem el, ami valahol pont szemben áll azzal, amiért évekkel ezelőtt elkezdtem foglalkozni mozgással, futással és egyáltalán az aktív életmód kialakításával. A legfőbb motivációm ugyanis ezzel kapcsolatban az, hogy elsősorban a gyermekeimnek példa legyek és hogy a mozgás, számukra ne egy újabb be nem tartott újévi fogadalom legyen, hanem alapvetés. Alapvetés, ami az életük szereves része és általa teljesebb, boldogabb legyen az életük.