Történetem

Idén, a Budapest Maratonon életem első maratoni távjának lefutására készülök, amelyen a tavalyi eseményre írt versemmel szeretnék mindenkit inspirálni a jótékonykodásra, közös célunk támogatására:

Voltál már szomorú, voltál már boldog?

Érezted már, hogy lehúznak a gondok?

Féltél már magadtól, féltél már mástól?

Volt, hogy nem tudtad, lesz-e holnap a mából?

Érezted kínját a jeges magánynak?

Sírtál már vállán egy igaz barátnak?

Tudod milyen az, ha nincs a Napnak fénye?

Kerestél már választ léted értelmére?

Enyhült már fájdalmad, fájdalom árán?

Voltál már idegösszeomlás határán?

Leltél megnyugvásra hangjában másnak?

Élted meg, hogy az élet mégsem varázslat?

Mindez lezajlik sok gyermek lelkében.

Vajon Te mit tennél egy kiskorú helyében?

Biztonságra vágynál, hogy lelked gyógyuljon?

Most segíthetsz, hogy ez megvalósuljon!

Kis csapatunk fut, hogy nekik ne kelljen,

Hogy minden gyermek biztonságra leljen.

Mi állunk rajthoz, de rajtuk a tekintet.

Köszönjük, ha Te is támogatsz minket!